2011. július 30., szombat

Növögetünk

Elég régen nem írtam már, de annyi minden történt, hogy minden nap megért volna egy posztot.
Amikor Simha megérkezett egyforma marmagassága volt Héliosszal most, 2 hét elteltével Simha 10 cm-el már lekörözte Hélioszt.
Napról napra látszódott, hogy nyúlik, de ma néztem meg kicsit jobban őket egymás mellett, és ma tűnt fel, hogy mi volt olyan furcsa rajtuk. Simha nőtt, de még mennyit. Egyébként ez nem is csoda, elég sokat eszik. Még mindig nem mérem ki az pontos adagot, de szemmel láthatóan megfelelő a mennyiség. A gond inkább azzal van, hogy egymás táljából akarnak enni.
Ezt nem fogom megérteni sosem, de úgy látszik, innen ered a szólás "irigy kutya". Ugyanis egyforma tápot esznek. Pont ebből kifolyólag, mert különböző táp esetén mindig a másiké a finomabb. Hát, egyforma táp esetén is.. Csak a tálak mérete - formára, sőt színre is egyforma - különbözik, mégis állandóan egymás táljából akarnak enni. Így az evés csak felügyelettel történik. Vannak szabályok, amiket fel kell állítani, mindenkinek be kell tartani a szabályokat, ez nálunk - mivel a két kutya között felnőtt korban igen nagy súlykülönbség lesz - még fontosabb.
Az étkezést leszámítva megszűntek a súrlódások.
Sőt! Héliosz eddig semmilyen kutyával nem volt hajlandó egy fekhelyben megmaradni. Simha a nagy kivétel. No de ki bírna ennek a tündéri pofinak ellenállni? :D
Szerintem senki.
Szóval elég sűrűn együtt alszanak.
Az ökörködés, játék mindennapos. Esnek-kelnek, ez egy többkutyás gazdinak, főleg már az elején a legszebb látvány.
A macskákkal is egyre finomabban játszik, persze még vannak durvább próbálkozások, de olyankor Replay, vagy Quentin magasabb helyre igyekszik.
Ami a szívemnek a legnagyobb fájdalma, hogy még nem sétálhat velünk. Eddig vittem kézben magammal, de kezd egyre nehezebb lenni, illetve ő is szeretne lemenni és futkározni Héliosszal, így próbálkozik a kezemből kiugrani, vagy kiesni. Nem kísértem a sorsot, inkább itthon hagyom, ilyenkor nemtetszésének hangot is ad.
Szerencsére a szomszédomban egy basset is lakik, így egy szavuk sem lehet a lakóknak, mert legyen az afgán hisztis és hangos egy basset ugatásának nyomába sem ér.
A szobatisztaság felé rendületlenül haladunk, igaz vannak még balesetek így, ha el kell mennem, a szobából ki vannak téve. Héliosz is, talán így könnyebb nekik.
A nevére már az első napok óta hallgat, ez köszönhető Patai Ilinek, és Lacinak is, akik a névválasztás óta Simhának hívták, így nem volt újdonság neki.
Éééééééééééééééééés ami a legörvendetesebb: ma megpróbáltam beállítani, persze, hogy megmutassam mennyire nem hagyja magát. Hát hagyta..lehet, hogy tudta nem a beállítás a cél?
Okos egy kiskutya, minden nap külön öröm, még akkor is, ha folyamatos a Simha nem szabad, vagy óóóóó, ne oda, vagy azt hagyd békén..illetve a takarítás utána.
Elmondhatom volt már nálam pár kiskutya, illetve cicus is, de az afgán kemény dió. Egy csiszolatlan gyémánt, amiből bármi lehet.
Aki kutya vásárláson gondolkozik, annak bátran ajánlom, akár első kutyának is, mert lehet, hogy makacsabb, mint más fajták, de szeretettel tanítható, és megéri a fáradtságot, hogy egy olyan társat tudhassunk a magunkénak, aki után határozottan állítom: MINDENKI MEGFORDUL.
Megvallom nem merem nézegetni a Szitár al Fidda kennel többi gazdára váró kiskutyáját, mert akinek egy van, annak kellene még, és még..

2 megjegyzés:

  1. Az utolsó mondatra reagálnék! Pontosan így van, akinek van egy, annak előbb utóbb, -de inkább előbb-lesz második is!!! :) ;)

    VálaszTörlés
  2. Igen-igen Tomi, már csak egy nagyobb lakás kellene :D

    VálaszTörlés