Szóval szombat 17-e volt a napja, amikor mehettünk érte. Apukám vitt el kocsival, és anyukám is elkísért, immár másodjára Bátonyterenyére a Szitár al Fidda kennelbe. Délutánra kellett odaérjünk, de érthető módon be voltam sózva, így már fél 12-kor indultunk otthonról. Nem mondom, hogy rövid utunk volt, mert alig vártam, hogy odaérjünk, a kezembe foghassam, és magammal hozhassam Simhát haza. Szokás szerint eltévedtem, de szerencsére aztán hamar megtaláltuk a címet. A ház előtt megállva 5 csodálatosan szép és vidám afgán agár üdvözölt a kertből. Alig tudtunk tőlük bemenni. Apum még sosem látott afgán agarat kölyökként, így ő is alig várta, hogy láthassa a kölyköket. Az egész látogatás idejét nézve kb ugyanannyit töltöttünk a nagyok között, mint a kicsikkel, és nem mondhatom, hogy az az idő kevésbé lett volna élvezetes. A nagyok közül anyum kedvence Yazid, apumé Ewok és Eywa, az enyém Magic és True Lady - még jó, hogy ennyi színben létezik az afgán agár - .
A kicsik között eltöltött idő is szinte repült, szerencsére nekem már volt választottam, különben igen nagy bajban lettem volna. Simha mintha érezte volna, hogy hozzám tartozik, amikor leguggoltam hozzá, belemászott az ölembe. Nincs is annál élvezetesebb, amikor ennyi vidám egészséges kis kutya veszi körül az embert. De azért nem árt résen lenni! Anyum nadrágja kilyukadt, a papucsáról egy dísz rejtélyes módon eltűnt, az apum cipője is fognyom mintás lett, nem mintha ez bármelyikünket is zavart volna.
Szívünk szerint maradtunk volna napestig is, de még egy hosszú autózás állt előttünk Budapestig, aztán a szüleimnek még hazáig, így lassan búcsúzni kezdtünk.
Boldogsággal vegyes szomorúságot éreztem, mert Bollywood Star Simha Szitár al Fidda most már ténylegesen az enyém lesz, de hátra kellett hagynom a többi kis tündérkét és a nagyokat is.
Laci érzékeny búcsút vett Simhától, és ő hozta ki a kocsiig, a nagyok, is mintha érezték volna, hogy ez a kis lény most új életet kezd, követtek minket.
Másfél óra autózás után értünk haza, ami ilyen melegben mindenkit kifárasztott. Alig vártam, hogy a lakásba felérve letehessem Simhát és meglássam, mit szólnak egymáshoz a többiekkel, mert mostantól egy csapat lesznek. Hélioszka nem okozott csalódást, szokásos süsü szeleburdi módján örült a szüleimnek és rohangált fel s alá, észre sem véve, hogy eggyel többen vagyunk. A macskák egyből észrevették, de ők nagyon kedvesek, közvetlenek, egyből mentek és megszagolgatták Simhát. Héliosznak jó sok idő eltelt mire észrevette a jövevényt.
Magunkra maradtunk. Simha kicsit elcsigázott volt, de ez ilyen melegben ekkora út után nem is csoda. Hamar magára talált, felfedezte a lakást, és próbált játszani a többiekkel, és a játékokkal. Hamisítatlan kiskutya módjára rágott, játszott, ivott, evett és aludt sokat. Mivel korábban nem nagyon találkozott macskákkal így kicsit aggódtam, hogy hogyan fog viszonyulni Quentinhez és Replayhez. Replay szerencsére jól kezeli az ilyen helyzeteket, mert amikor kicsit erősebben próbál harapni Simha, akkor egy kisebb fülessel ezt jelzi neki, de Quentin csak panaszosan nyávog. A legelső napon kellett csak közbeavatkoznom, amikor Simha azt gondolta Quentin ugyanolyan játék, mint a többi amit rágni lehet. Pár nap elteltével megszokták már egymást annyira, hogy Quentin is eszik Simha táljából - a kecsketej illata neki is vonzó - és rohangásznak együtt. Igaz még nem olyan módon játszanak a macskák vele, mint Héliosszal, de neki van egy év előnye. Pár nap Héliosznak is elég volt ahhoz, hogy elfogadja Simhát és a kezdeti látszólagos közönyt levetve igazi cimborák kezdjenek lenni. Ma már szerencsére rendszeresek a morgolódós, szőrhúzgálós, rohangászós játékok, kutyaugatástól hangos a lakás.
A szobatisztaságra szoktatás kisebb nagyobb balesetekkel tarkítva, de elég jól halad. Alig két nap után nagyrészt a kutyapelenkára végzi a dolgát, persze vannak azért kivételek. Mindenesetre, azt gyorsan megjegyezte, ha jó helyre megy, és megdicsérem akkor jutalomfalat is jár neki. A napi ritmusunkat tökéletesen felvette, már várom azt a napot, amikor először jöhet velünk sétálni.
Napról napra látom ahogy okosodik és nő. Csodálatosan kedves, és kiegyensúlyozott kiskutya, de még sosem volt dolgom ilyen makacs és öntudatos kis lénnyel. Természetesen minden nap gyakorlunk pár percet a leendő kiállításokra, de a beállással kapcsolatosan nem egyezik a véleményünk. Gyönyörűen beáll, ha Ő akar, ha nem..hát harap, és összecsuklik, amint nem tartom őt.
De nem adom fel, elvégre én vagyok a falkavezér, és Ő a falkám legifjabb kis tagja. ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése