Növögetünk

Elég régen nem írtam már, de annyi minden történt, hogy minden nap megért volna egy posztot.

Amikor Simha megérkezett egyforma marmagassága volt Héliosszal most, 2 hét elteltével Simha 10 cm-el már lekörözte Hélioszt.

Napról napra látszódott, hogy nyúlik, de ma néztem meg kicsit jobban őket egymás mellett, és ma tűnt fel, hogy mi volt olyan furcsa rajtuk. Simha nőtt, de még mennyit. Egyébként ez nem is csoda, elég sokat eszik. Még mindig nem mérem ki az pontos adagot, de szemmel láthatóan megfelelő a mennyiség. A gond inkább azzal van, hogy egymás táljából akarnak enni.

Ezt nem fogom megérteni sosem, de úgy látszik, innen ered a szólás "irigy kutya". Ugyanis egyforma tápot esznek. Pont ebből kifolyólag, mert különböző táp esetén mindig a másiké a finomabb. Hát, egyforma táp esetén is.. Csak a tálak mérete - formára, sőt színre is egyforma - különbözik, mégis állandóan egymás táljából akarnak enni. Így az evés csak felügyelettel történik. Vannak szabályok, amiket fel kell állítani, mindenkinek be kell tartani a szabályokat, ez nálunk - mivel a két kutya között felnőtt korban igen nagy súlykülönbség lesz - még fontosabb.

Az étkezést leszámítva megszűntek a súrlódások.

Sőt! Héliosz eddig semmilyen kutyával nem volt hajlandó egy fekhelyben megmaradni. Simha a nagy kivétel. No de ki bírna ennek a tündéri pofinak ellenállni? :D

Szerintem senki.

Szóval elég sűrűn együtt alszanak.

Az ökörködés, játék mindennapos. Esnek-kelnek, ez egy többkutyás gazdinak, főleg már az elején a legszebb látvány.

A macskákkal is egyre finomabban játszik, persze még vannak durvább próbálkozások, de olyankor Replay, vagy Quentin magasabb helyre igyekszik.

Ami a szívemnek a legnagyobb fájdalma, hogy még nem sétálhat velünk. Eddig vittem kézben magammal, de kezd egyre nehezebb lenni, illetve ő is szeretne lemenni és futkározni Héliosszal, így próbálkozik a kezemből kiugrani, vagy kiesni. Nem kísértem a sorsot, inkább itthon hagyom, ilyenkor nemtetszésének hangot is ad.

Szerencsére a szomszédomban egy basset is lakik, így egy szavuk sem lehet a lakóknak, mert legyen az afgán hisztis és hangos egy basset ugatásának nyomába sem ér.

A szobatisztaság felé rendületlenül haladunk, igaz vannak még balesetek így, ha el kell mennem, a szobából ki vannak téve. Héliosz is, talán így könnyebb nekik.

A nevére már az első napok óta hallgat, ez köszönhető Patai Ilinek, és Lacinak is, akik a névválasztás óta Simhának hívták, így nem volt újdonság neki.

Éééééééééééééééééés ami a legörvendetesebb: ma megpróbáltam beállítani, persze, hogy megmutassam mennyire nem hagyja magát. Hát hagyta..lehet, hogy tudta nem a beállítás a cél?

Okos egy kiskutya, minden nap külön öröm, még akkor is, ha folyamatos a Simha nem szabad, vagy óóóóó, ne oda, vagy azt hagyd békén..illetve a takarítás utána.

Elmondhatom volt már nálam pár kiskutya, illetve cicus is, de az afgán kemény dió. Egy csiszolatlan gyémánt, amiből bármi lehet.

Aki kutya vásárláson gondolkozik, annak bátran ajánlom, akár első kutyának is, mert lehet, hogy makacsabb, mint más fajták, de szeretettel tanítható, és megéri a fáradtságot, hogy egy olyan társat tudhassunk a magunkénak, aki után határozottan állítom: MINDENKI MEGFORDUL.

Megvallom nem merem nézegetni a Szitár al Fidda kennel többi gazdára váró kiskutyáját, mert akinek egy van, annak kellene még, és még..

http://afganagar.hu/uj-alom/

Az első fürdés

Ma meg kellett ejteni az első fürdést. Nem véletlenül használtam ezt a kifejezést, mert Simha úgy döntött, hogy a legjobbat aludni a pisis pelenkán lehet. Még az is lehet, hogy igaza van - bár kétlem - de az kétségtelen, hogy nem volt valami illatos puszilgatnivaló virágszál ébredés után.

Héliosszal kezdtem, aki ma egészen rövidre lett nyírva. Most egy kicsit meghasonlottam, mert vallom, ha valaki hosszú szőrű kutyát tart, ahhoz a fésülgetés, és a hosszú bunda rendben tartása is hozzá tartozik. Kétségtelenül könnyebb az ápolása, rendben tartása egy nyírott kutyának, de valahogy jobban néznek ki hosszú szőrrel. Miért döntöttem mégis a nyírás mellett? Igen egyszerű: Simha előszeretettel

akaszkodott a szőrébe és húzta azt, ez be kell lássam, nem lehetett túl kellemes Héliosznak. Ugyan próbáltam figyelni és rászólni, de nem vagyok itthon mindig. Hélioszka immár ivartalan, így kiállításra úgysem jön csak nézelődni, így ma átmentünk Zsidai Helgához - Jasmin kisállatkozmetika -aki a kérésemre a lehető legrövidebbre nyírta. Mindig elfelejtem milyen kis csepp kutya Héliosz, így most ismét rácsodálkoztam. Nem hinném, hogy őt különösebben megviselné, hogy rövid a szőre, sőt azóta fel s alá rohangál, játszik.

De visszatérve Simha első fürdéséhez. Nem mondanám, hogy gondolati, vagy akarati egységben voltunk. Nem tudta eldönteni, hogy tetszik-e neki a fürdés avagy sem. Lehet inkább

az dominált nála, hogy Én akartam Őt megfürdetni, így természetesen Ő nem akarta. Ennek megfelelően meg is próbált kimászni a kádból. A bundája elég nehezen ázott át teljesen, viszont annál könnyebben száradt. Természetesen kicsit rásegítettem a hajszárítóval, hogy szokja a hangját és az érzését is. A kefét csak módjával használtam, ugyan nincs rá még igazán szükség de, ha nem szokik hozzá, később sokkal nehezebb lesz. Sok kezdő kutyatulajdonos csúszik el itt, mondván minek fésülje, amikor rövid a szőre? Hát, hogy megszokja..megismerje a kefét, fésűt és az egész procedúrát.

Természetesen mindkét nagyon ügyes "vendég" kapott jutifalatot, így már jobb szájízzel távoztak a fürdőből.

Mondanom sem kell azoknak, akik már fürdettek otthon kutyát, fürdés után jön az eszeveszett hempergőzés. Aztán - legalábbis nálunk - alvás van, mert ugye nagyon el lehet fáradni a fürdésben.

Simha bundája szemmel láthatólag világosodott, persze nem a fürdéstől, igazán kíváncsi leszek milyen színben pompázik majd felnőtt korában...ja, és határozottan nőtt is, ami nem is csoda, mert irgalmatlan sokat eszik. Egyenlőre nem is mérem ki az adagot, elvileg a kutyának annyit kell ennie, hogy a tányérján ne maradjon, és a gyomra nem korogjon.. ;) na ehhez kell ügyesség.

Most már csak napi háromszor kap enni, a napközbeni evés, csak jelképes mennyiség, ha érzékeltetni akarnám, akkor azt mondanám, hogy a fele a reggeli vagy esti adagnak, tehát 2:1:2 arányban.

Egyre többet játszanak együtt, és Simha is kezd a hangjára találni játék közben.

Szóval zajlik az élet.

Amikor itthon van az otthon ♥

Szóval szombat 17-e volt a napja, amikor mehettünk érte. Apukám vitt el kocsival, és anyukám is elkísért, immár másodjára Bátonyterenyére a Szitár al Fidda kennelbe. Délutánra kellett odaérjünk, de érthető módon be voltam sózva, így már fél 12-kor indultunk otthonról. Nem mondom, hogy rövid utunk volt, mert alig vártam, hogy odaérjünk, a kezembe foghassam, és magammal hozhassam Simhát haza. Szokás szerint eltévedtem, de szerencsére aztán hamar megtaláltuk a címet. A ház előtt megállva 5 csodálatosan szép és vidám afgán agár üdvözölt a kertből. Alig tudtunk tőlük bemenni. Apum még sosem látott afgán agarat kölyökként, így ő is alig várta, hogy láthassa a kölyköket. Az egész látogatás idejét nézve kb ugyanannyit töltöttünk a nagyok között, mint a kicsikkel, és nem mondhatom, hogy az az idő kevésbé lett volna élvezetes. A nagyok közül anyum kedvence Yazid, apumé Ewok és Eywa, az enyém Magic és True Lady - még jó, hogy ennyi színben létezik az afgán agár - .

A kicsik között eltöltött idő is szinte repült, szerencsére nekem már volt választottam, különben igen nagy bajban lettem volna. Simha mintha érezte volna, hogy hozzám tartozik, amikor leguggoltam hozzá, belemászott az ölembe. Nincs is annál élvezetesebb, amikor ennyi vidám egészséges kis kutya veszi körül az embert. De azért nem árt résen lenni! Anyum nadrágja kilyukadt, a papucsáról egy dísz rejtélyes módon eltűnt, az apum cipője is fognyom mintás lett, nem mintha ez bármelyikünket is zavart volna.

Szívünk szerint maradtunk volna napestig is, de még egy hosszú autózás állt előttünk Budapestig, aztán a szüleimnek még hazáig, így lassan búcsúzni kezdtünk.

Boldogsággal vegyes szomorúságot éreztem, mert Bollywood Star Simha Szitár al Fidda most már ténylegesen az enyém lesz, de hátra kellett hagynom a többi kis tündérkét és a nagyokat is.

Laci érzékeny búcsút vett Simhától, és ő hozta ki a kocsiig, a nagyok, is mintha érezték volna, hogy ez a kis lény most új életet kezd, követtek minket.

Másfél óra autózás után értünk haza, ami ilyen melegben mindenkit kifárasztott. Alig vártam, hogy a lakásba felérve letehessem Simhát és meglássam, mit szólnak egymáshoz a többiekkel, mert mostantól egy csapat lesznek. Hélioszka nem okozott csalódást, szokásos süsü szeleburdi módján örült a szüleimnek és rohangált fel s alá, észre sem véve, hogy eggyel többen vagyunk. A macskák egyből észrevették, de ők nagyon kedvesek, közvetlenek, egyből mentek és megszagolgatták Simhát. Héliosznak jó sok idő eltelt mire észrevette a jövevényt.

Magunkra maradtunk. Simha kicsit elcsigázott volt, de ez ilyen melegben ekkora út után nem is csoda. Hamar magára talált, felfedezte a lakást, és próbált játszani a többiekkel, és a játékokkal. Hamisítatlan kiskutya módjára rágott, játszott, ivott, evett és aludt sokat. Mivel korábban nem nagyon találkozott macskákkal így kicsit aggódtam, hogy hogyan fog viszonyulni Quentinhez és Replayhez. Replay szerencsére jól kezeli az ilyen helyzeteket, mert amikor kicsit erősebben próbál harapni Simha, akkor egy kisebb fülessel ezt jelzi neki, de Quentin csak panaszosan nyávog. A legelső napon kellett csak közbeavatkoznom, amikor Simha azt gondolta Quentin ugyanolyan játék, mint a többi amit rágni lehet. Pár nap elteltével megszokták már egymást annyira, hogy Quentin is eszik Simha táljából - a kecsketej illata neki is vonzó - és rohangásznak együtt. Igaz még nem olyan módon játszanak a macskák vele, mint Héliosszal, de neki van egy év előnye. Pár nap Héliosznak is elég volt ahhoz, hogy elfogadja Simhát és a kezdeti látszólagos közönyt levetve igazi cimborák kezdjenek lenni. Ma már szerencsére rendszeresek a morgolódós, szőrhúzgálós, rohangászós játékok, kutyaugatástól hangos a lakás.

A szobatisztaságra szoktatás kisebb nagyobb balesetekkel tarkítva, de elég jól halad. Alig két nap után nagyrészt a kutyapelenkára végzi a dolgát, persze vannak azért kivételek. Mindenesetre, azt gyorsan megjegyezte, ha jó helyre megy, és megdicsérem akkor jutalomfalat is jár neki. A napi ritmusunkat tökéletesen felvette, már várom azt a napot, amikor először jöhet velünk sétálni.

Napról napra látom ahogy okosodik és nő. Csodálatosan kedves, és kiegyensúlyozott kiskutya, de még sosem volt dolgom ilyen makacs és öntudatos kis lénnyel. Természetesen minden nap gyakorlunk pár percet a leendő kiállításokra, de a beállással kapcsolatosan nem egyezik a véleményünk. Gyönyörűen beáll, ha Ő akar, ha nem..hát harap, és összecsuklik, amint nem tartom őt.

De nem adom fel, elvégre én vagyok a falkavezér, és Ő a falkám legifjabb kis tagja. ♥

Várakozás újra

Amikor csörgött a telefonom, hogy a szülés hajnal 3 után megkezdődött, akkor éreztem újra azt az izgalmat, amit a fedezés előtt. A nyugalom, mintha nem is lett volna, elszállt. Vártam, illetve Tar Tomival - aki az előző alomból Aziz al Qahirah Szitár al Fidda gazdája - vártuk a híreket, egymást hívogattuk, hátha a másiktól tudunk meg valamit. True Lady-nél komplikációk léptek fel, így a kiskutyák egy részét császármetszéssel segítették világra, de szerencsésen alakult, mert mind a mama, mind a 9 kiskutya teljesen egészséges. Szóval ismét egy nagy számú alom!! Ami csodálatos, de egyben roppantmód megnehezíti a leendő gazdik dolgát, mert 9 tökéletes kiskutya közül hogyan lehet választani??? Főként, hogy King Kong erősen örökítette a színét, így True Lady hiába sötét színű, a kölykök közül 7 arany színű-fekete maszkkal, 2 arany csíkos-fekete maszkkal, 4 kisfiú, 5 kislány.

Korábban Ilivel megbeszéltük, hogy nem én választok magamnak kiskutyát, hanem teljesen rábízom magam. Ugyanis kiállítási vagy más néven show kutyát szerettem volna.

Ki tudna jobban ennek megfelelően választani egy alomból, ha nem a tenyésztő?

Azt tudtam, hogy kisfiú lesz az én kutyusom, mert Ilivel ezt megbeszéltük, de a színe mindegy volt, igaz nem volt sok lehetőség, mert a fiúk közül 3 arany-fekete maszkkal, és egy arany csíkos-fekete maszkkal.

Egy arany színű kisfiút választottunk végül ki. A nevén nagyon sokat gondolkoztam, de semmi olyat nem találtam, amire felkaptam volna a fejem..

Aztán egy nap egy hozzám nagyon közel álló, de mégis távol élő barátom adott ötletet. Az ő beceneve volt oroszlán, és megkérdeztem tőle, hogy az anyanyelvén - kannada - hogyan mondják az oroszlánt.

SIMHA. Egyből megfogott a név, már csak kellett találnom hozzá egy "B" kezdőbetűs másik nevet. Ismét a sors segített ki: skype-on beszélgettem Tar Tomival, és elmesélte, hogy küldött át Ilinek B-s neveket. Átküldte nekem is. Az első amit küldött az Bolywood Star volt. El volt írva mert Bollywood két L, de felcsillant a szemem, mert mostanában közel áll hozzám India és Bollywood egy létező hely ott. Ugye, hogy véletlenek nincsenek? Természetesen megkérdeztem, hogy nevezhetném-e a kutyusomat így, és ő beleegyezett, így még akkor éjjel írtam Lacinak, hogy megvan a név:

BOLLYWOOD STAR SIMHA SZITÁR AL FIDDA

Ők is rábólintottak!

Így lett a kiskutyám nemzetközi, és meg kell mondjam őszintén Simha nem csak az enyém, hanem Ananth-é is. ♥

Aztán egyszer csak Ili kérdezte, hogy mi a véleményem a kiskutyákról, mert neki változott. Nem részletezem, de kilogikáztam kire gondol, és mondtam neki, hogy nekem a csíkos is nagyon tetszene.

Így, bár páran észre sem vették az albumomban kicseréltem az arany kiskutya képét egy csíkosra.

Ha tényleg nekem kellett volna választanom, igen nehéz helyzetben lettem volna, mert tényleg az összes nagyon egészséges, és gyönyörű, igazi kis afgán agár.

Szerencsés vagyok, mert mielőtt elhozhattam kétszer is voltam látogatóban, egyszer segítettem egy Szerb kiállításnál, aztán "csak" kennel-látogatáson voltam.

Az idő az repült és hamar eljött a pillanat amikor mehettem érte.

Várakozás a születésig

Az elhatározás után közvetlenül kezdődött a várakozás időszaka. Pedig még hónapok voltak True Lady fedeztetéséig is, nemhogy a kölykök megszületéséig! Nem mondom, hogy gyorsan telt az idő. Rólam köztudott, hogy igen türelmetlen vagyok, semmire sem szeretek várni. Egy percet sem! Mégis valami varázslatos nyugalommal vártam, hogy kapjam a híreket. A legnehezebb időszak talán az volt, amíg True tüzelésére vártunk. Izgatottan vártam mikor utaznak Hollandiába, és mikor jönnek onnan haza! Skype-on érkezett a hír, hogy King Kong gyönyörű, True Lady-nek is tetszett, úgyhogy elkezdtem számolni vissza. A kép amit Hollandiából kaptam, szavak nélkül mesél el mindent. Az emberek arcán az izgatottsággal vegyes várakozás öröme, a kutyákén a kíváncsiság és egyszerre feszültség de valami csodálatos nyugalom is. Révbe értek.

Az, hogy minden nap számoltam a facebook falamon vissza, valahogy megnyugtatott, amíg keresgettem a számokat, nyugalom járt át, és tudtam, hogy az idő most nem ellenem, hanem nekem dolgozik.

Azok akik igazán fontosak nekem sosem hagyták volna, hogy egy napot is kihagyjak, így Ananth Bharadwaj és Aguszt Brigitta néha megelőzve engem tették ki a számokat.

Egyre csak fogytak a számok, aztán csak azt vettem észre közeledik a 0!!!! De addig el sem jutottunk, egy reggel Ili hajnalban hívott engem. Nagyon örültem, mert a lelkére kötöttem, mindegy mikor indul meg a szülés, szeretném, ha szólna nekem.

Elhatározás

Egészen 2010 őszéig csak érlelődött bennem, hogy afgán agár tulajdonos legyek..

Közben a Szitár al Fidda kennelben megszületett az első alom. 11 csodálatos kiskutya. Nem árulok el nagy titkot, hogy a 11 kutyus közül A Magic Star Szitár al Fidda a kedvencem, ha megtehettem volna, hogy az első alomból választhatok magamnak, akkor őt szerettem volna, másik nagy kedvencem Akil Famal Szitár al Fidda volt. Magic a mai napig különös helyet foglal el a szívemben, de úgy érzem helyesen cselekedtem, amikor nem vittem őt magammal kertes házba, hogy aztán majd egy évesen panelba költözzön velem.

Aztán Patai Ili, aki időközben a barátom is lett, megosztotta velem a következő alom tervét. Nem emlékszem, hogy egy percet is gondolkodtam volna a döntésemen, de csak napok elteltével szóltam róla, mind neki, mind az édesanyámnak - hiszen abban az időben náluk laktam -.

Nem akartam elhamarkodott döntést hozni, de minden egyes nappal erősebben éreztem magamban a vágyat. Alig vártam, hogy megosszam ezt a hírt Ilivel is, mert biztosan tudtam, hogy együtt fog velem örülni.

Igaz időközben másik kan lett True párjának választva, de meg sem fordult a fejemben, hogy a döntésemen változtatnom kellene, vakon bíztam a tenyésztőmben, aki kellő utánajárással és hozzáértéssel választotta ki a következő alomhoz Bis Multi Ch. Popovs Thuder and Lighting-ot.

Nem mondom, hogy nem kaptam jót és rosszat, mert van egy kistestű kutyusom Elmadadogs Héliosz, és van két gyönyörű kanadai szfinx cicám Zaramon Quentin és Zaramon Replay. Minek akarok egy agarat a macskák és a kistestű kutya mellé, majd megöli őket, vagy a sztereotípia: az afgán agár nagyon buta kutya, semmire sem lehet megtanítani. Az egyetlen igazán jóindulatú, de negatív dolog az volt amit az apukám mondott: kicsi a lakásom ennyi állatnak. Ő volt az, aki puszta féltésből, és teljes jóindulattal mondta ezt nekem. Tudom, hogy csak aggódik értem, mert nem csak a hely kell egy kutyának, egy afgán agár fenntartása havi szinten is nagy felelősség, mert egy nagytestű kutya, akinek nem mellesleg a kozmetikázása is költséges. Aki ezt a fajtát választja annak ezzel tisztában kell lennie.

Kezdet..

Szóval ez egész 2008-ban kezdődött, amikor Patai Ilonát és férjét Lászlót megismertem.

Egy tündéri kis bishon havanese kutyus gazdijaként kiállításra mentünk a barátaimmal, Zsidai Helgával (Rock & Rose shih tzu kennel) és Mátrai Andreával (elkötelezett skót terrier gazda).

A sors úgy hozta - mert ugyebár véletlenek nincsenek - , hogy a shih tzu, és a havanese bírálati köre közvetlenül az agarak köre mellett volt. Korábban nem is emlékszem, hogy láttam-e afgán agarat..de ott megpillantottam, kettőt is..

Legnagyobb meglepetésemre, amikor megkérdeztem, hogy megérinthetem-e őket, azt a választ kaptam, hogy miért is ne, pedig még bírálat előtt álltak!!

Amikor megérintettem azt a gyönyörű bundát, és beszívtam az az ellenállhatatlan illatot, akkor éreztem először - de nem utoljára - nekem még lesz egy ilyen csodálatos kutyám. A Szitár al Fidda kennel két kutyája, Inter & Multi Ch. Calamus True Lady, és Inter & Multi Ch. Fan-Fell Rasta Reggie nem csak elképesztően gyönyörűek voltak, hanem igazán kedvesek is.

Tartottam velük a kapcsolatot fórumon, ahol megismerkedtem Tar Tomival. Benne egy igazán elkötelezett afgán agár szerető embert ismertem meg, rengeteg segítséget kaptam, és kapok tőle a mai napig.

Iliékkel akkor vettem fel ismét a kapcsolatot, amikor Mátrai Andrea barátnőm felhívta a figyelmem a blogjára. Tudta, hogy nagy vágyam egy afgán agár, így átküldte a linket:

http://blog.afganagar.hu/

Innen értesültem az első alom megszületéséről. Amint lehetett menni látogatóba a kicsikhez, jeleztem Ilinek, hogy meglátogatnám őket. Örömmel fogadtak, pedig akkor foglaltam le Zaramon Quentin kanadai szfinx cicám, így biztosan tudtam - erről szóltam is - nem tervezek kutyus vásárlást. Ami ott fogadott egy csoda volt. Az a sok kedves kutya, és a tenyésztő tényleg jó szívvel látott minket. Anyummal egy csodálatos és felejthetetlen napot töltöttünk ott. Magic ekkor lett a szívem csücske, Akillal együtt. Ezt a látogatást követte még egy a barátaimmal Mátrai Andreával, és Veress Zsuzsival.

Ezekre a látogatásokra azon kívül, hogy a lelkemnek jót tett más okból is szükség volt. Sajnos igen súlyos allergiám van, és kerültem már kutyaszőr allergia miatt vénás injekcióval kórházba.

Nem szerettem volna semmiképpen még egyszer sem a kórházat megjárni, sem fél év után egy kutyust visszaadni. Nincs ennél jobban fájó dolog, és aki nem volt még fulladás-közeli állapotban, az lehet sosem fogja megérteni, hogyan lehet valakit, aki a szívünkhöz nőtt visszaadni. De szerencsésnek mondhatom magam, mert a havanese mellett az afgán agár sem okoz nálam allergiás reakciót.