2011. augusztus 15., hétfő

Felgyorsultak az események :)


Régen írtam már beszámolót, mi is történt velünk. De mentségemre legyen mondva felgyorsultak az események körülöttünk. Volt részem jóban-rosszban. Nem mondom, hogy nem kerülgetett egy-egy alkalommal a sírás, de egyetlen percig sem bántam meg, hogy Simha a társam lett.

Kezdjük az elején. Simha múlt hét hétfőn megkapta - nálam - újabb oltását, már csak alig egy hetet kell kibírni és jöhet sétálni. Sajnos már olyan nehéz - 7,9 kg volt -, hogy nem tudok vele a kezemben sétálni, már csak azért sem, mert nagyon le akar menni és ficánkol.

Szóval az orvos..nagyon meg van vele elégedve, megköszönte, hogy megtiszteljük azzal, hogy ő lesz Simha orvosa. Nem mellesleg el volt ájulva mennyit nőtt, mind a kutya, mind a SZŐRE. Pedig két héttel azelőtt látta. Nem semmi. :D Teljesen egészséges, jól fejlett kiskutya. Mindene a helyén van, de el kell áruljam, már akkor megtapogattam, amikor először a kezembe vehettem.

Szóval csak így tovább.

Az otthoni pillanatok persze nem mindig voltak ilyen rózsásak. Minden nap az járt a fejemben vajon mire érek a munkából haza. Amikor azt hittem ennél rosszab nem lehet - letépte a tapétát, és szétszaggatta, a pelenkát bevitte a fekhelyére, és jobb híjján a padlóra végezte a dolgát - arra értem haza, hogy a szoba ajtajába épített barikádon átküzdötte magát, hogy bent hagyhasson nekem 4 (!!!) meglepetést a parkettán, aztán kijöjjön. Szóval nem azért tette,mert nem tudott kijönni.

De, aztán egy nehéz nap után tényleg azt éreztem, hogy a határait feszegeti - kikaprta az egész macskaalmot a földre, falatozott belőle, rá is pisilt, kihozta a wc kefét a fürdőszobából, és kipakolta a szennyest - természetesen ezek után a macskák is oda végezték a dolgukat, mert ugye, ott az alom..

Akinek volt már dolga csomosodós macskaalommal nem kell ecseteljem, milyen könnyű a megkövesedett almot a padlóról felszedni.
Szerencsémre az aktuális - kötelező - pszichológiai alkalmassági aznap reggel volt, mert ezek után nem valószínű, hogy alkalmas lettem volna :D.




Ezek után, amikor nem vagyok otthon egy komód van a szobám ajtajába húzva, a macskaalom meg bent van a szobámban.

Mielőtt még megkövezne bárki, elkezdem sorolni a csodálatos dolgokat is. Pénteken este Simha megtette első sétáját. Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt az első pórázas élménye, nem maga a póráz zavarta, hanem, hogy korlátozva van a mozgásában. Voltak természetesen járókelők, akik rosszalva nézték, mit csinálok "szerencsétlen" kutyával, hogy úgy ordít. Hát semmit. Aztán egyik pillanatról a másikra rájött, hogy nem akarok én neki mégsem olyan rosszat és nagy kegyesen elindult. Azt sajnálom csak, hogy nem vittem magammal a fényképezőgépem, mert az arcán látszott a felszabadult öröm. Mondhat nekem bárki bármit, boldog volt!!! Igaz az első lakáson kívüli kaki a liftbe sikeredett - felszedtem -, a következő a lépcsőházba a földszintre, de éééééééééééés ami a legcsodásabb a lakásban azóta nem végzi a nagydolgát csak pisil.

Mondja nekem valaki az afgán agát buta: Simha 2 hónapos 2 hetes és 2 napos ma, 3 napja sétál csak de kakilni már csak lent kakil.

Sőt, egyre többször fordul elő vele, hogy nem felejtkezik bele a játékba Héliosszal, és kiszalad a szobából pisilni a pelenkára. Amennyiben mégis a parkettára sikerül, kiküldöm, leül az ajtóba és várja, hogy ismét bejöhessen. Nem szoktam sokat váratni, csak annyit, hogy érezze, nem helyesen cselekedett.

Most már ki merem jelenteni, hogy a macskákkal sem durván próbál játszani.


Teljes mértékben igaza volt Simha tenyésztőjének, Patai Ilinek, mert lépten nyomon megállítanak vele, de ami a legmeglepőbb, felismerik!!! Már most nagy figyelmnek örvendhet, de ez nem is csoda, igazán különleges kis kutya.

Mielőtt elfelejteném, természtesen figyelve a körülményekre két-három alkalommal szabadon lett engedve, amikor önfeledten szaldgálhatott Héliosszal. Simha igazán tanulékony, sokat fogjuk gyakorolni a behívást, hogy biztonságos helyen póráz nélkül is játszhasson. Gyakorlásról jut eszembe: meglepő módon hagyja magát beállítani, a kezembe, illetve padlóra zuhanós technikát elhagyva türelmesen hagyja, hogy megigazítsam a lábait, kihúzzama nyakát. Sajnos egyedül nem tudom beállítani is, meg lefotózni, de meg fogom oldani. :)

Alig várom, hogy kiállításra mehessünk, és egy objektív fajtához értő személy - optimális esetben - , a bíró véleményezze őt.


Addig is gyakorlunk, gyakorlunk, és tanulunk sokat!






2011. augusztus 6., szombat

Bayan Mesk Szitár al Fidda


Ma, mint a bejegyzésem címe mutatja, nem Simháról és nem is a többiekről fog szólni. Ili megkért, hogy segítsek neki fordítani angolra, és angolról, mert jönnek Mesk-ért Törökországból.
Természetesen igent mondtam, de azért egy kicsit féltem, mert nagyon régen nem beszéltem angolul. Mesk az előző alom egyik szuper kutyusa mellé, Ask mellé utazik Isztambulba, Ahmethez. Magyarországra nem Ahmet jött el, hanem egy nagyon jó barátját Darlene-t küldte, aki egy állatkórházban dolgozik, és kutyakiképző, illetve tenyésztő is (ausztrál juhászkutya). Mesk érdekét szem előtt tartva úgy döntöttünk, hogy eljövünk a reptérre Darlenne-ért, lemegyünk együtt Terenyére, ahol Darlene meg tudja nézni az összes kiskutyát, illetve a nagyokat, és Ili megoszthatja vele a gyakorlati tanácsokat a groominggal, a felvezetéssel, beállítással kapcsolatban. Darlene-nal az első pillanattól megtaláltuk a közös hangot, benne egy igazán szeretetreméltó, kedves és jószívű embert ismerhettünk meg. Sokat mesélt Askról, aki szuper helyen van, az mindent elmond, hogy szívesen lennék én is ott afgán agár. Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nagyon jól érezte magát, a nagyok természetesen körül rajongták, a kicsik meg egy pillantással levették a lábáról. Meg kell jegyezzem annyi játékuk van, hála Faye-nek is - Kong, az apa tenyésztője -, hogy több turnusban tudtuk csak behordani a babaszobába, True-ék egyből kiszagolták, hogy Darlene zsebében jutifalat van, így le sem tudta magáról vakarni őket, nem mintha szerette volna. Magic-el gyakorolta a beállítást, a felvezetést, és határozottan ügyes volt. Az idő hamar elrepült, és indulnunk kellett.
Sajnos nem volt sok időnk, így Budapestből csak annyit látott, amíg a reptérre kimentünk, de nem hinném, hogy bánja, hogy az első magyarországi látogatása nem városnézésből állt.
Természetesen megvártuk, míg becsekkolt, majd bement a tranzit területre, a búcsúzásnál érdekes módon mind a négyünknek - Ilinek, Lacinak, Darlene-nek, és nekem is - bement valami a szemünkbe..
Nehéz volt a búcsú, de Mesk nagyon jó emberekhez kerül, olyan körülmények közé, amit sokan nem engedhetnek meg maguknak, ott lesz vele Ask társnak, és Ahmet, aki mindent meg fog adni neki. Szerencsére minden rendben volt, és Mesk jól viselte az utat, immár az új otthonában van. A jó hír, hogy szeptemberben bébi osztályban már indulni fog , úgyhogy remélhetőleg ő lesz az első török champion idővel!!!!!! Darlene fogja a kozmetikáját és a felvezetését csinálni, sok sikert kívánunk neki. Darlene és kutyái elég sűrűn szerepelnek a kiállításokon, és rendszerint nyernek.

Mielőtt elfelejtem, Simha kapott Iliéktől egy nagyon édes kis sárkány rágókát, amit köszönettel, most is élvezettel rágcsál.