Régen írtam már beszámolót, mi is történt velünk. De mentségemre legyen mondva felgyorsultak az események körülöttünk. Volt részem jóban-rosszban. Nem mondom, hogy nem kerülgetett egy-egy alkalommal a sírás, de egyetlen percig sem bántam meg, hogy Simha a társam lett.
Kezdjük az elején. Simha múlt hét hétfőn megkapta - nálam - újabb oltását, már csak alig egy hetet kell kibírni és jöhet sétálni. Sajnos már olyan nehéz - 7,9 kg volt -, hogy nem tudok vele a kezemben sétálni, már csak azért sem, mert nagyon le akar menni és ficánkol.
Szóval az orvos..nagyon meg van vele elégedve, megköszönte, hogy megtiszteljük azzal, hogy ő lesz Simha orvosa. Nem mellesleg el volt ájulva mennyit nőtt, mind a kutya, mind a SZŐRE. Pedig két héttel azelőtt látta. Nem semmi. :D Teljesen egészséges, jól fejlett kiskutya. Mindene a helyén van, de el kell áruljam, már akkor megtapogattam, amikor először a kezembe vehettem.
Szóval csak így tovább.
Az otthoni pillanatok persze nem mindig voltak ilyen rózsásak. Minden nap az járt a fejemben vajon mire érek a munkából haza. Amikor azt hittem ennél rosszab nem lehet - letépte a tapétát, és szétszaggatta, a pelenkát bevitte a fekhelyére, és jobb híjján a padlóra végezte a dolgát - arra értem haza, hogy a szoba ajtajába épített barikádon átküzdötte magát, hogy bent hagyhasson nekem 4 (!!!) meglepetést a parkettán, aztán kijöjjön. Szóval nem azért tette,mert nem tudott kijönni.
De, aztán egy nehéz nap után tényleg azt éreztem, hogy a határait feszegeti - kikaprta az egész macskaalmot a földre, falatozott belőle, rá is pisilt, kihozta a wc kefét a fürdőszobából, és kipakolta a szennyest - természetesen ezek után a macskák is oda végezték a dolgukat, mert ugye, ott az alom..
Akinek volt már dolga csomosodós macskaalommal nem kell ecseteljem, milyen könnyű a megkövesedett almot a padlóról felszedni.
Szerencsémre az aktuális - kötelező - pszichológiai alkalmassági aznap reggel volt, mert ezek után nem valószínű, hogy alkalmas lettem volna :D.
Ezek után, amikor nem vagyok otthon egy komód van a szobám ajtajába húzva, a macskaalom meg bent van a szobámban.
Mielőtt még megkövezne bárki, elkezdem sorolni a csodálatos dolgokat is. Pénteken este Simha megtette első sétáját. Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt az első pórázas élménye, nem maga a póráz zavarta, hanem, hogy korlátozva van a mozgásában. Voltak természetesen járókelők, akik rosszalva nézték, mit csinálok "szerencsétlen" kutyával, hogy úgy ordít. Hát semmit. Aztán egyik pillanatról a másikra rájött, hogy nem akarok én neki mégsem olyan rosszat és nagy kegyesen elindult. Azt sajnálom csak, hogy nem vittem magammal a fényképezőgépem, mert az arcán látszott a felszabadult öröm. Mondhat nekem bárki bármit, boldog volt!!! Igaz az első lakáson kívüli kaki a liftbe sikeredett - felszedtem -, a következő a lépcsőházba a földszintre, de éééééééééééés ami a legcsodásabb a lakásban azóta nem végzi a nagydolgát csak pisil.
Mondja nekem valaki az afgán agát buta: Simha 2 hónapos 2 hetes és 2 napos ma, 3 napja sétál csak de kakilni már csak lent kakil.
Sőt, egyre többször fordul elő vele, hogy nem felejtkezik bele a játékba Héliosszal, és kiszalad a szobából pisilni a pelenkára. Amennyiben mégis a parkettára sikerül, kiküldöm, leül az ajtóba és várja, hogy ismét bejöhessen. Nem szoktam sokat váratni, csak annyit, hogy érezze, nem helyesen cselekedett.
Most már ki merem jelenteni, hogy a macskákkal sem durván próbál játszani.
Teljes mértékben igaza volt Simha tenyésztőjének, Patai Ilinek, mert lépten nyomon megállítanak vele, de ami a legmeglepőbb, felismerik!!! Már most nagy figyelmnek örvendhet, de ez nem is csoda, igazán különleges kis kutya.
Mielőtt elfelejteném, természtesen figyelve a körülményekre két-három alkalommal szabadon lett engedve, amikor önfeledten szaldgálhatott Héliosszal. Simha igazán tanulékony, sokat fogjuk gyakorolni a behívást, hogy biztonságos helyen póráz nélkül is játszhasson. Gyakorlásról jut eszembe: meglepő módon hagyja magát beállítani, a kezembe, illetve padlóra zuhanós technikát elhagyva türelmesen hagyja, hogy megigazítsam a lábait, kihúzzama nyakát. Sajnos egyedül nem tudom beállítani is, meg lefotózni, de meg fogom oldani. :)
Alig várom, hogy kiállításra mehessünk, és egy objektív fajtához értő személy - optimális esetben - , a bíró véleményezze őt.
Addig is gyakorlunk, gyakorlunk, és tanulunk sokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése